Nyelvvizsgákról A-Z

Nyelvvizsgarendszer: olyan „módszergyűjtemény”, amely tartalmazza, hogy a nyelvtudást alkotó különböző készségeket (pl. hallás utáni értés, olvasott szöveg értése) milyen előre meghatározott, dokumentált módon mérik különböző típusú feladatok segítségével.

Államilag elismert nyelvvizsga: minden olyan nyelvvizsgarendszer, amelyet az állam elismer. E fogalom 2000. január 1. óta létezik.

Akkreditáció: olyan átvizsgálási folyamat, ahol a szakértők a Vizsgaközpont által összeállított több száz oldalas dokumentációt megvizsgálják, hogy ténylegesen alkalmas-e nyelvtudás mérésére, megfelel-e az előírt tudásszinteknek, a jogszabályoknak. Ha igen, akkreditálják, azaz engedélyezik, hogy a sikeres nyelvvizsga után államilag elismert nyelvvizsgabizonyítvány (is) kiállításra kerüljön.

Nem akkreditált vizsgarendszer: a vizsgaközpont nem is tervezte az akkreditációt, vagy az akkreditáció sikertelen volt. A vizsgarendszer akkreditáció nélkül is működhet, de „államilag elismert bizonyítvány” nem állítható ki róla.

Akkreditált vizsgarendszer: minden olyan vizsgarendszer, amely a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelel és sikeresen teljesítette az akkreditációs eljárást.

Akkreditált Vizsgaközpont: minden vizsgarendszernek van egy olyan irányító intézménye (pl. egy nyelviskola), aki koordinálja a többi vizsgahelyet, kapcsolatot tart az állami szervekkel, megszervezi a vizsgaidőszakokat, kiadványokat jelentet meg, továbbképzéseket szervez.
A központok túlnyomó része Budapesten található, de vannak vidéki vizsgaközpontok is (pl. Trinity Nyelvvizsga – Coventry House, Kecskemét).
Egy adott vizsgarendszer akkreditációját csak a Vizsgaközpont kezdeményezheti.

Akkreditált vizsgahely: előzetes akkreditáció alapján az az intézmény (általában nyelviskola vagy felsőoktatási intézmény) amely az adott vizsgarendszerben nyelvvizsgát szervez és bonyolít.

Vizsgahelyszín: a szóbeli és/vagy írásbeli vizsgák helyszíne. Ez lehet maga a bejelentett/akkreditált vizsgahely, vagy az általuk legtöbbször iskolákban bérelt (az előírásoknak megfelelő) terem.

Egynyelvű nyelvvizsgarendszer: mindazon (általában külföldi fejlesztésű, pl. Trinity, Goethe) vizsgarendszerek, amelyek az írásbeli vizsga során nem mérik külön feladattípussal a magyar és idegen nyelv közötti közvetítési (pl. írásban a fordítási) készséget. Általánosságban elmondható, hogy a közép- és felsőfokú szinten ezen nyelvvizsgák kevésbé „nyelvtancentrikusak”, mint a közép- és felsőfokú kétnyelvű nyelvvizsgák. Az „egynyelvű” kifejezés a bizonyítványban is feltüntetésre kerül.

Kétnyelvű nyelvvizsgarendszer: mindazon magyar fejlesztésű vizsgarendszerek, amelyek az írásbeli vizsga során mérik a magyar és idegen nyelv közötti közvetítési (pl. írásban a fordítási) készséget is (pl. BME nyelvvizsga). Általánosságban elmondható, hogy a tapasztalatok szerint közép- és felsőfokú szinten ezen nyelvvizsgák valamennyivel „nyelvtancentrikusabbak”, mint a közép- és felsőfokú egynyelvű nyelvvizsgák. A „kétnyelvű” kifejezés a bizonyítványban is feltüntetésre kerül.

Általános nyelvvizsgarendszer: mindazon vizsgarendszerek, amelyek nem vizsgálják egy speciális szakterület (pl. jog, gazdasági ismeretek, katonai szaknyelv) szókincsének ismeretét, pl. Trinity, BME, Goethe vizsgarendszerek. Az „általános” kifejezés a bizonyítványban is feltüntetésre kerül.
Sok vizsgarendszerben kizárólag általános vizsgát lehet tenni, pl. Trinity vizsgarendszer.

Szaknyelvi nyelvvizsgarendszer: mindazon vizsgarendszerek, amelyek egy speciális szakterület (pl. jog, gazdasági ismeretek, katonai szaknyelv) szókincsének ismeretét is vizsgálják az általános nyelvtudás mérése mellett pl. Profex orvosi, Oeconom gazdasági nyelvvizsgarendszerek. Általánosságban elmondható, hogy ezen nyelvvizsgák a szélesebb körű szókincsvizsgálat miatt nehezebbek, mint az azonos fokú általános nyelvvizsgák. A „szakmai” kifejezés a bizonyítványban is feltüntetésre kerül.
Sok vizsgarendszerben kizárólag szakmai vizsgát lehet tenni, pl. Oeconom, Profex vizsgarendszerek.

Egyes vizsgarendszerekben mind általános, mind szakmai nyelvvizsga tehető, pl. Euro általános, EuroPro üzleti nyelvvizsga.

Nyelvvizsgabizonyítványok elfogadása

Magyarországon

A konkrét nyelvvizsgarendszer kiválasztása előtt érdemes felvenni a kapcsolatot azzal a szervezettel (pl. főiskola, egyetem, munkahely) ahol a sikeres vizsga esetén kapott bizonyítvány(oka)t be kívánjuk mutatni. Bizonyos keretek között az elfogadó helyek kiköthetik, hogy milyen fajta (pl. csak szaknyelvi nyelvvizsga) vizsgát fogadnak el. Konkrét vizsgarendszert (pl. BME, Trinity) sosem lehet megnevezni kizárólagosan elfogadhatónak, mert azzal a tiszta verseny korlátozása valósul meg az elfogadó részéről. Az „államilag elismert” nyelvvizsgákat hazánkban szélesebb körben fogadják el, mint az államilag nem elismerteket.
Felvételinél mind az egy-, mind a kétnyelvű államilag elismert bizonyítványra kapható pluszpont.

Külföldön

Külföldön nem létezik olyan államilag kialakított, kötelező jellegű rendszer, amely bárkinek megszabná, hogy milyen nyelvvizsgát kell elfogadnia. A konkrét nyelvvizsgarendszer kiválasztása előtt érdemes felvenni a kapcsolatot azzal a szervezettel (pl. főiskola, egyetem, munkahely) ahol a sikeres vizsga esetén kapott bizonyítvány(oka)t be kívánjuk mutatni.
Általánosságban elmondható, hogy külföldön azon nyelvvizsgák, amelyek adott országban is letehetőek (pl. Trinity vizsga Olaszországban, Nagy-Britanniában, Goethe vizsga Németországban,) szélesebb körűen elfogadottak, mert ott is ismertek.
Ha valaki csak magyar nyelvű bizonyítvánnyal rendelkezik, akkor arról hivatalos, adott ország hivatalos nyelvén készült fordítást kell bemutatnia a fogadó országban.

Mi alapján válasszunk vizsgarendszert?

Az alábbi sorrend nem fontossági, hanem ABC sorrend, mindenkinek magának kell mérlegelnie, hogy számára mi az, ami fontosabb.

• a vizsga elérhetősége: olyan vizsgarendszert érdemes választani általában, amit a vizsgázó tartózkodási helyén vagy max. 1-2 óra alatt tömegközlekedési eszközzel is megközelítő településen le lehet tenni
• a vizsga feladattípusai: ha tisztában vagyunk azzal, hogy nyelvtani ismereteink kevésbé jók, akkor inkább egynyelvű vizsgával próbálkozzunk, ott nem annyira hangsúlyos a nyelvtani ismeretek számonkérése
  ha nem szeretnénk a véletlenre bízni azt, hogy milyen témából kívánunk szóbeli vizsgát tenni, akkor válasszunk olyan vizsgarendszert, ahol mi döntjük el a konkrét témát (pl. Trinity vizsgarendszer)
  ha nem igazán vagyunk jók a fordítási feladatban, akkor egynyelvű vizsgát érdemes tenni (ott nem kell fordítani az írásbeliben)
• a vizsga nehézsége: ez általában a vizsga feladattípusai alapján dönthető el a vizsgázó tudásához, képességeihez viszonyítva
• adott vizsgahely által nyújtott szolgáltatások: olyan vizsgarendszert érdemes választani, ahol az általunk kiválasztott vizsgahely nem csak vizsgáztatással foglalkozik, hanem egyéb szolgáltatásokat is nyújt (általában külön térítés ellenében): pl. próbavizsgáztatás, felkészítő tanfolyamok, tréningek, tananyagok árusítása, weboldal üzemeltetése stb.
• átfutási határidő: ha szorít a határidő, ne olyan vizsgát válasszunk, ahol épp lekéstük a jelentkezési határidőt és a közeljövőben nem lesz nekünk megfelelő vizsgaidőszak
• felkészítő tanárok véleménye: olyan tanár véleményére érdemes kizárólag hallgatni, aki többféle nyelvvizsgát is részletesen ismer, van összehasonlítási alapja, a vizsgarendszerek felépítése alapján tud segíteni a leginkább nyelvtudáshoz illő vizsga kiválasztásában
• felkészülési lehetőségek: hozzáférhetőek-e internetről letölthető tesztek (pl. Trinity, Goethe), vannak-e felkészüléshez használható könyvek, a vizsgahely kínál-e tanfolyami felkészítést stb.
• hazai elfogadottság: legyünk tisztában a tőlünk elvárt bizonyítvánnyal kapcsolatos jellemzőkkel, nem akkreditált, csak nemzetközi bizonyítványért nem jár felvételi pluszpontszám, diplomához és nyelvpótlékhoz sem elfogadható
• ismerősök véleménye: ha a leendő vizsgázónak van olyan ismerőse, aki már adott vizsgán részt vett, érdemes meghallgatnia véleményét, DE MIVEL MINDEN EMBER KÜLÖNBÖZIK, ÍGY NEM SZABAD EGYEDÜLI SZEMPONTKÉNT FIGYELEMBE VENNI (lehet, hogy azért nem ment át a vizsgán, mert a nyelvtudása gyengébb volt az önénél)
• külföldi elfogadottság: ha a közeli vagy távoli jövőben külföldi munkavállalásban vagy tanulmányokban gondolkodik, akkor érdemes olyan vizsgát választani, amit a fogadó országban is ismernek, esetleg le is lehet tenni (ezek általában külföldi eredetű, itthon „államilag elismert egynyelvű nyelvvizsgák”)
• sikerarányok: véleményünk szerint a legkevésbé figyelembe vehető szempont, mert olyan nyilvános statisztika, amely valamennyi - hazánkban letehető - nyelvvizsga valóságos adatait tartalmazza, jelenleg nem hozzáférhető
  az utóbbi évek sajnálatos tendenciája, hogy a vizsgát megpróbálók meglehetősen nagy része olyan nyelvtudással rendelkezik, amellyel esélytelen a vizsgán (azért jön vizsgázni, mert közeledik a határidő, nem azért, mert tudja az adott nyelvet)
• vizsgadíj:
  a vizsgadíjak nincsenek szoros összefüggésben a vizsgarendszerek felépítésével, sikerességével,
  a nyelvvizsga is szabadáras szolgáltatás, minden Vizsgahely maga dönti el, hogy bizonyos (általában a Vizsgaközpont által meghatározott) keretek között pontosan mennyiért vizsgáztat,
  az általánosságban elmondható, hogy az egynyelvű vizsgák drágábbak,
  ha valaki az olcsóbb vizsgán csak 2-3 vizsgaismétlés után szerez nyelvvizsga-bizonyítványt, akkor összességben lényegesen többet fizethet ki, mint egy drágább, de könnyebb nyelvvizsga díja
• vizsgaidőszakok: a legtöbb - hazánkban letehető - nyelvvizsgarendszerben évente 5 vizsgaidőszak van (általában minden év január, március, május-június, augusztus-szeptember, november-decemberi vizsgaidőszakok), középfokú vizsgát minden vizsgaidőszakban lehet tenni, alap-, vagy felsőfokú vizsga esetén nem mindig lehet vizsgázni, például BME vizsga évente 4 alapfokos, 5 középfokos, 1 felsőfokos vizsgaidőszak

Mindezen szempontok mérlegelése mellett legfontosabb javaslatunk: csak akkor menjünk nyelvvizsgázni, ha rendelkezünk azzal a nyelvtudással (lehetőleg próbavizsgával bizonyítottan), amit a vizsgán elvárnak tőlünk!

Jótékonyságból nem adnak senkinek sem vizsgabizonyítványt, pusztán a szerencsénkre pedig nem szabad alapozni!